A messzi tücsök esete
péntek, júl. 28, 2017
Képzeljétek, megérkeztünk a szállásra. Elmentünk vacsorázni egyet, és amikor hazaértünk, letelepedtünk az ágyra. Aztán Endre szólt, hogy vigyázzak, ott egy pók. Semmi gond, fogtam egy poharat és pohár alátétet, és elkaptuk a kis nyavalyást. De ahogy álltam volna fel, hogy kitegyem a szűrét, a padlón, a talpam alatt valami sokkal nagyobbat láttam meg. Félhomály volt, nem tudtam kivenni, mi az, de annyi biztos, hogy nagy potroha volt rajta fekete-sárga csíkokkal. Madárpók vagy skorpió - gondoltam, és jól megmarkoltam Endre felkarját. Futottam a következő pohárért és alátétért. Elkaptuk ezt a már kicsiknek nem nevezhető példányt is. Aztán szóltunk a tulajnak, hogy ez vajon mi lehet. Nem tudta, de azt mondta, nem bánt, egyet már látott. Na, jó, köszi - gondoltam, de mondani nem mondtam már semmit, mert a fényben a barátunk már egyértelműen nem volt sem pók, sem skorpió, de attól még nem lett őkelme sem szép, sem barátságos. Némi guglizás után aztán rájöttünk, ő a jeruzsálemi tücsök, aki sem nem jeruzsálemi, sem nem tücsök, de így hívják, és embert csak ritkán eszik. De a trauma megmaradt, ahogy az ágyról lelépve, ahol épp azelőtt fogtunk meg egy pókot, majdnem sikerült rápattannom egy másik, sokkal nagyobb, ijesztő küllemű másikra. Úgyhogy úgy döntöttem, úgy leszek vele, mint Era néni a szalamandrával: akkor jó, ha jó messze van.
@
Zsófi és Endre
2 perc olvasás
