A 66-os úton
péntek, júl. 21, 2017
Jajj, de berozsdásodtak az ujjaim, olyan rég volt… Na, hol is hagytuk abba?
Igen, Los Angelesnél. Másnap összeszedelődzködtünk, elköszöntünk az orosz nénitől, akivel (na, ezt adjátok össze!) még poénkodtunk és viccelődtünk is! (Mondom én, hogy az Activity nagyon jó csapatépítő.) Kiderült, hogy a kicsi rigó, akinek a beazonosításával, itatgatásával annyit törődtünk, felkerült egy fára, vagy valahova, ahol a macska nem érhette el. (Hm-hm, hát, reméljük a legjobbakat…)
Szóval elindultunk a városból kifelé. Egy-egy blikk a Beverly hillsre, a városszél különleges házaira, udvaraira, és irány a Griffith obzervatórium. Pont jókor érkeztünk, még lehetett parkolni és nézelődni is (délutánra az egész helyet lefoglalták valami más program számára). Puha homok, gyantaillat, mediterrán meleg kísért a dombra mászásunkkor. Az első dolog, amit megláttunk, a szomszédos domb híres Hollywood jele volt.
@
Zsófi és Endre
3 perc olvasás