Bár mindketten kívánkoztunk vissza az óceánhoz, már csak ez a napunk maradt, amikor teljesen a városnak szentelhetjük magunk, és hát bőven akadtak még terveink. Menni kellett.
A napot a Hollywood Boulevardon kezdtük (miután megszabadultunk a chilei nagymama lakótársunktól, aki egyszerűen lelőhetetlenül sokat beszélt). Végigsétáltunk a Walk of fame‑en, azaz ott, ahol a csillagok vannak, benne hírességek neveivel. Sok mindenkit megtaláltunk, és néhányakat nem. (Bocsi, Bebe, Audrey Hepburnért kajtattuk fel az utca egyik oldalát, de csak nem találtuk.)
Na, ez is egy furcsa hely. Percenként leszólítanak, hogy túravezetést kínáljanak, vagy vizet, esetleg napszemüveget amerikai zászlós mintával. Mellettük pedig ott szónokol a hittérítő arról, hogy ki-ki gondolja végig, halála után hova jut, a mennybe vagy a pokolba-e. És mindez a zaj egybevegyül a boltokból kiszűrődő filmzenékkel és slágerekkel.
Eztán a Petersen Automotive Museumba mentünk. 3 emelet boldogság! :) Autók történelmileg összerendezve, az ipar oldaláról megközelítve, aztán pedig a művészetéről. Nagyon élveztük mindketten, de inkább beszéljenek a képek. Én most nem tudok. Olyan érzés, mintha még lett volna valami aznap, de az is lehet, hogy ennyi. Ja, kis rigó mentés.
Képek. Úgyis hiányoljátok őket.
