Tipikus párbeszéd Endre és Zsófi között az első néhány napon - csak hogy lássátok, hogy Amerika más, mint otthon. De ebből persze mindenkinek más tűnik fel igazán.
- Endre, azt nézd, milyen fa! Sose láttam még ilyet! És nézd, miyen érdekesek a virágai! - El se hiszem! Húúúú, GMC! Mekkora batár nagy állat! (A gyengébbek kedvéért: a GMC egy autó. Bár Endre ezért meglincselne, mert az “nem csak egy autó”.) - Az meg ott egy fikusz. Pont olyan, mint otthon, csak kb 15-ször akkora. (A gyengébbek kedvéért: a fikusz egy szobanövény. A mostani fikusz fák után elgondolkodtam, hogy amiket otthon tartunk, tulajdonképpen bonsaiok.) - Hihihihííííj! Odass, egy Mustang!! El se hiszem, Édes Istenem! Úúúúú, hát nem gyönyörű??? - Ezek a pálmák fantasztikusak! - Látod, mondtam, hogy ez a Mazda itt kicsinek fog számítani. Ááááá, igen, az a Jeep lenne jó! Ha egyszer vezethetnék egy olyat! Ni, egy Tesla! Mennyi itt a pick-up! És el se hiszem, hogy az a nyugdíjas pár, aki előttünk állt a sorban egy cabriot bérelt ki! Nézd, mennyi van azokból is!
Nem folytatom. Egész sokáig el tudtunk így beszélgetni. De hál’ Istennek ez az idő már elmúlt, most már kicsit aktívabban kommunikálunk… egymással is. Úgyhogy egyelőre úgy néz k, túléljük a nászutunkat. :)
