Kedves Mind!
Úgy döntöttünk, hogy megosztjuk veletek is kalandozásaink úti leírásait. A többit… nos, a többit fedje jótékony homály. :)
Végre-valahára eljött ez is: nászútra indulunk. Hogy hová? Hát a messzi-messzi Ámérikába.
Ez a gondolat (már hogy az óceánon túlra repülünk) mi sem tudjuk már, hogyan fogant meg a fejünkben, de egyszer csak ott termett, és befészkelte magát. Lehet az akciós repülőjegyhez volt köze, ami aztán elvette a józan ítélőképességünket, nem tudni. Szó mi szó, lett repülőjegy az esküvő előtti felhevült lelki-, érzelmi- és idegi állapotban, addig-addig, hogy tegnap már épp azt mondogattuk egymásnak az én kedves mátkámmal, hogy “Ej, bizony, mi is jó nagy marhák vagyunk! Inkább mentünk volna valami ügyes kis “all-inclusive” utazásra, ahol mindent a senekünk alá tolnak!” - és ezzel sóvárgón egymásra pillantottunk. De persze nem. Azok nem mi lennénk.
A készülődés közben felderengtek gyerekkorom nyaralásai, ahol sokszor nem tudtuk, hol ér minket az éjjel, de szállás valahogy mindig akadt. Aztán azok a nyarak, amikor apa nem tudom hány hetet töltött a megfelelő hely-idő-utazási mód kiválasztásával, hogy ne menjen rá a gatyánk is - és megállapítottam, hogy gyerekként ez a műfaj azért valahogy egyszerűbb volt. Úgyhogy ha már nem all-inclusive, legalább időutazhatnánk… de persze azt sem.
Nincs más hátra tehát, mint az előre. Holnap nekiindulunk. Egy hétre való szállással (a bő három heti helyett), egy kibérelt autóval, nagyjábóli útvonaltervvel, és a repjegyeinkkel a kézben - ez elég kell legyen.
Időről-időre jelentkezünk majd, hogy hírt adjunk a californiai erdőtüzek állapotáról, a 46 fokos sivatagbeli túlélési stratégiáinkról, a medvék, skorpiók és csörgőkígyók hogylétéről (jaj, a nagyik ezt nehogy megtudják!), és arról, hogy mennyire mentünk már egymás idegeire - vagy éppen hogy nem.
Kommentelni lehet. Ha úgy érzed, Kedves Olvasó, hogy benned ragadna máskülönben a szufla, inkább írd ki magadból lennebb!
Addig is: Gi suilon! Êl síla erin lû e-govaned vîn. Röviden úgy is mondhatnám: üdv nektek! :)