Eltelt egy. Így szalad majd a többi is?
Mindenesetre ez most elment. Nagyok lettünk és okasak. Mi is és ő is. Tud már mászni, egyedül állni, lassan azok az első lépések is alakulnak. Eszik. Kézzel. Darabosan. Bármit (értsd= amit ő akar éppen, lehetőleg a te szádból kikívánva, de hát az evolúció - hogy mást ne modjak - ezt már jó rég okosan kifundálta). Felfedez. Folyamatosan. De csak amolyan óvatosan. Nem durranunk ám bele a nagyvilágba! Lehetőleg anyába, apába kapaszkodva megy az ismeretlenbe bátran-félve. De azért mégis inkább csak megy, mert a kíváncsiság nagy úr. Fel a csúszdán, fejjel a homokba, tátott szájjal a fürdővízbe. Ilyenek a napjaink.
Meg amolyanok. Mégpedig tanulósak. A bili, a “bringi”, a fecske a könyvben, a kiskacsák a vízparton, a mókus valahol a szemközti fenyőfa tetejében. És hát a dömper, a furgon, a kis teherautó, a “duba”, a platós autó, a tartálykocsi, a kamion, a motor és a robogó, a mikrobusz, a nagy busz, az emeletes busz, a trktor és a kombájn - hogy csak néhányat említsek. Persze a nínós autók különböző, Budapesten oly sokszor akár indokolatlanul is előforduló válfajait nehogy kihagyjuk!
És mit tudunk mi? Állva pelenkázni, strandon, zsibongásban-vonatfüttyben altatni, így és úgy etetni-itatni, frankó homoksütit rittyenteni, hisztis gyereket leszerelni, babául felsőfokon karattyolni, csikizni és kukucskálni belefáradhatatlanul, önfeledten mesét olvasni, szőnyegen fetrengeni, munkát megosztani. És mi is tudunk fél literes palackból inni, ami ugye Boldi szuperereje - tehát akkor gondolom, a miénk is. :)
Lassanként csak felnövünk mind. :)
