Azoknak, akik esetleg a Csend szavára asszociálnának, gyorsan üzenem: a cím még véletlenül sem Anthony de Mello parafrázis. És azoknak, akiknek valaha volt már dolguk kisgyerekkel, talán nem is kell túl sokat fejtegetnem, valójában mire gondolok. Igen, arra a bizonyos csendre, amiből minden - bár ha kicsinyke kis tapasztalattal is bíró - felnőtt ugyanarra a következtetésre jut. Hajaj… Valamit csinál a gyerek. Vélhetően kicsit tilosat, épp ezért édesen izgalmasat, ami annyira leköti, hogy szavát feledi.
Mert hogy képzeljétek, eljutottunk idáig. Boldi gyanús csendeket teremtve fedezi fel a lakás egyelőre még nem egészen bababarát területeit. Konnektorok (huh, legalább ezekkel megvagyunk!), ismeretlen dobozok, polcok és rekeszek, izgő-mozgó forgószékek, szerszámok, zárt ajtók. És persze virágok. Abban a fura fekete izében ülnek mind naphosszat. Az nem olyan finom, puha és iramlós, mint a homok, de nagyon érdekes. Kicsit nedveskés, mély szagú. És hát… nem lehet eldönteni pontosan, de talán finom is. Meg kell még egyszer kóstolni!
Persze ezek a csendek sokszor akkor jönnek, amikor az ember nem tud jelen lenni, mert például halaszthatatlanul elszólítja a természet ereje. „Ne lankadj, Zsófia, ne lankadj, fülelj! Mit csinál vajon? Mi ez a neszezés? És ez a beállt csend? Tempó, tempó! Nem érünk rá egész nap!” De minden igyekezet hiábavaló. Mire visszatérek, a fikusz már a szoba közepén (jó, persze, hogy költői túlzás, hisz ismertek). Kérdezzétek meg a négykézlábasok hadi népét, hogy közlekednek el náluknál magasabb és nagyjából azonos súlycsoportba eső tárgyakkal ilyen nesztelenül és sebesen, ha épp arról van szó – én elképelni se tudom. Szóval ott állt a kis fikuszka, és a gyermek éppen felásta a földjét és talajmintát vett belőle. Mi következik ilyenkor? Egy elnyúló anyai sóhaj, némi cicamosdás - immáron hatodszor aznap -, és gondolatban a bababarátságtalan tárgyakról vezetett, tekintélyesre duzzadó lista további kibővítése. Felírva: fikusz.
Sajnos nem volt elég lélekjelenlétem, hogy az eredeti állapotot kapjam lencsevégre, Boldistul. Ez a kicsit takarított, kicsit visszarendezett állapot.