…Vagy lehet, hogy nem tudjátok.
Az írás függőséget okoz. Egyeseknél. Másoknál nem. Náluk függőséget a vásárlás, a bélyeggyűjtés, a horgászat vagy a fű okoz, vagy éppen a kávé, az energiaital, a vásárlás, a számítógép. Néha azon is elgondolkodom, létezhet-e ember a függőségei nélkül. Ebben a nagyon is tág (és egy pszichológustól meglehetősen elfogadhatatlanul slendrián) értelemben. Talán a buddhista kolostorokban, a világ tetején valahol, vagy a karthauziak kevéske megmaradt kolostorainak egyikében. Talán. Ha nem nézzük elég alaposan és elég tágan.
De ebben az értelemben a függőségek - vagy jól van, nevezzük őket kötöttségeknek - valahol az életünk vázát, bizonyos értelemben rendszerét adják.
Szóval kell az írás. Elvonási tüneteim kerekedtek már egy ideje, így többször neki is fogtam újra a blogolásnak. De hát most itt az alkalom (kérdés, hogy az idő is vajon megadatik-e hozzá), ugyanis benn, a szobában itt szuszog Muki.
Ha most azt kísérelném meg, hogy az egész mesét a “hol nem volt”-tól elmondjam, már most kudarcba is dőlne a kísérlet. Úgyhogy nem ez a terv, hanem csak gyűjtögetni és megörökíteni mindenféléket, kiírni magamból az eseményeket, vagyis teret adni a függőségemnek. ;)
Ha van kedvetek, tartsatok velünk!
ZsEB