Van egy blog, az a címe, hogy Zacc - ami már leülepedett bennem. Most Amerika kapcsán is valami ilyesmi kell következzék.
Amikor hazaértünk után megkérdezték, mi volt a legnagyobb élmény az út során, mindketten a Grand Canyonra szavaztunk, a sivatagra és a Yosemitere. Azóta ez alakulóban van, és már nem tudjuk így megnevezni. Az élmény volt a legnagyobb, az úton levésé. A helyek, a tájak, az újszerűség, az emberek, a más. A méretek, hogy minden nagy: a hegy, az autó, a canyon, a macska, a fikusz. A nyugalom és kedvesség; hogy nem kell rohanni, és nem kell feltétlenül lenyomni egymást azért, hogy kinek-kinek jusson. És még inkább az, hogy mindebben együtt lehettünk jelen. 24 napon át, minden áldott nap mind a 24 órájában. Endre és Zsófi… meg az út.
Szerintem a hosszú házasság titka valami ilyesmi is lehet (nem pedig a távolság, amit a megkérdezett emberek nagyon-nagy százaléka válaszolt): a közös kaland, az újra és újra ismétlődő egymásra hangolódás, az összezártság ismeretlen helyzetekben, és a közös problémamegoldás. Remélem, lesz még rá módunk az elkövetkező évtizedekben. Ha lehet, minél többször.
(A hosszú házasság többi titkáról pedig majd beszélgetünk 70 év múlva.) :)